Bájkeverés...

- Ezt hogy csináltad? - fordul meg a széken előttem Ákos, s mivel a válasz sokakat érdekel, Panna, Ádám, Robi, Lili, Fagy, és még néhány érdeklődő diák rögtön körém tobzódik. Rita épp a büfébe ment le, de mindenkit meglepett az óra elején. A tanár ugyanis őt szólította fel, és valószínűleg az előző beszélgetésből merített erőt ahhoz, hogy meg merjen szólalni. Persze, sokat nézett rám, úgyhogy támogató-bíztató tekintettel, kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani, ez pedig megnyugtatta. A pillantásokat viszont mindenki észrevette.
- Egyszerű... - vontam vállat - figyeltem rá, és az igényeire. Persze, egy kicsit rá is segítettem...
- Ezt nem értem... - rázza meg a fejét Panna. - Én mindig figyelek rá, de mégsem beszél.
- Azért, mert nem várod ki, amíg megszólal. Körülbelül a szükséges idő felénél szólalsz meg, és elkezdesz beszélni, belé fojtva a szót ezzel. Pedig ha kivárnád, míg végre megszólal, és eldöntendő kérdések helyett megválaszolandót tennél fel, veled is ilyen kommunikatív lenne.

Fekete nyuszi

- Szia, Anita! - csendül fel Panna hangja a következő szünetben, nem sokkal csengetés után, miközben egy furcsa lánykát húz maga után a kezénél fogva.
- Tudod, ez a lány itt Rita. Egy kicsit félénk, ezért nem mert még ide jönni, viszont képzeld, amikor kiderült, hogy új osztálytársunk lesz, épp beteg volt, ezért kimaradt minden hírből, utána pedig nem mert kérdezni. Szóval mi lenne, ha most mesélnél neki egy kicsit magadról? - kacsint rám, én pedig sietve végigmérem az elém rángatott lányt.
Az egyenruha alatt ugyan, kevésbé látszik, hogy ki miképpen öltözködik, de azért ennek a lánynak a tartása is elárulja, hogy nem egy beszédes fajta. Tényleg félénk, de emellett nagyon aranyos is. Az a fajta, akit látva rögtön kicsit szárnyaim alá venném, hogy segítsek önbizalmat önteni belé, úgyhogy egy széles mosollyal nyitok.
- Szia, Rita, örülök, hogy megismerhettelek! Gyere, ülj le! - s Ádám helyét kínálom fel neki, ő ugyanis épp kiment a büfébe.

A balhé

Nem igazán tudok figyelni az órán. Az egyik pillanatban még romantikus gondolataim vannak, Bencével a középpontban, a másikban pedig behúzok neki egy nagyot képzeletben, remélve, hogy ettől békén hagy. Egyszerűen idegesít. Idegesít, hogy úgy érzem, a gyomrom összeszorul, és pillangókkal telítődik, ha rá gondolok, pontosabban arra, hogy a közelemben van, vagy egyáltalán rám néz. Én nem ez a típusú lány vagyok. Ezért zavart a fiúk ugrabugrálása is, nem akarok szerelmi szálat az életembe, legalábbis most nem. Vagy ha mégis, akkor az semmiképp se legyen cukormázas és szivárványokkal átitatott csöpögés, mert azoktól hányingert kapok. Igen, totál kedves dolog Robitól, hogy hozott virágot, meg Fagytól is, hogy utánam hozta, de nem vágyom ilyesmire. Pont ezért zavar Bence. Olyan érzéseket keltett bennem, ami abszolút nem én vagyok. Egyáltalán nem illik hozzám ez a kislányos, butuska ábrándozás, bár úgy cakkumpakk, ez a hely sem illik hozzám. Ez valahogy... taszító.

A gyöztes

Órán úgy döntöttem, nem hagyom, hogy Veronika nyerjen. Egyszerűen nem ér annyit, hogy hagyjam neki a dolgot, ez pedig azt jelenti, hogy Ádámmal azonnal helyre kell hoznom a dolgokat.
Persze, a dolgom nem könnyű, épphogy kicsöngetnek, és Ádám már ugrik is, hogy minél hamarabb minél messzebb kerüljön tőlem. Én viszont már felkészülten pattanok utána, nem foglalkozva az uzsonnával. Majdcsak kibírok még egy órát.
Sajnos, úgy tűnik, Ádám még így is egy lépéssel előttem jár, épp bekanyarodik az egyik sarkon, én pedig fordulnék utána, amikor majdnem nekimegyek valakinek, és leesik az állam.

Váratlan fordulat

Meg kell, hogy mondjam, nagyon szokatlan ez az új iskola. Ahová eddig jártam, hogy egy évfolyamon öt osztály volt, mind más-más tantárgyra szakosodva. Osztályonként pedig 20-30 között mozgott a létszám, inkább az utóbbi felé törekedve, a több jobb alapon. Ám ebben a kis faluban nem volt ennyi gyerek. Gyakorlatilag évfolyamonként egy osztály akadt, többnyire 15, legfeljebb 20 diákkal, és ez utóbbi már soknak számított. A mi osztályunkba pont én hoztam el a "kerek" 15-ös számot. Páratlan személyiség vagyok, tudom. Ám ez a létszám még nagy számomra ahhoz, hogy azonnal megismerjek mindenkit, főleg egy nap után. Ahogy észrevettem, elsősorban a fiúk "ugrottak rám", ám ez nem lep meg, ebben a korban csak úgy tombolnak a hormonok (nem kell aggódni, az enyémek is, csak épp ettől még nem veszítem el az eszem, szemben az erősebbiknek kikiáltott nem képviselőivel), nem meglepő, hogy ennyire kíváncsiak az új lányra, pláne, hogy elvileg nem tartozom a csúnyácska kategóriába. Sőt, gyakorlatilag volt osztályom cicababái közé csak azért nem tartoztam, mert nem akartam. Az első visszautasítást követően eleinte még próbálkoztak, elvégre ha közéjük tartozom, akkor "szövetséges" vagyok, míg ha nem, akkor "ellenség". Főleg, mert a fiúkkal igazából jobban kijöttem, mint a lányokkal.

Másnap

Hangos csörgés harsan a mély csöndbe, s végtelen sötétségbe. Lassan nyitom ki a szemeim, s egyenesen a csillagmintás plafonra tekintek fel. Újabb reggel az új szobámban, s mivel éjjel semmi újat nem álmodtam, egy pillanatig úgy érzem, mintha a tegnapi nap lett volna egy furcsa álom. Új suli, új ismerősök, új srácok, egyáltalán... földi élet! Azt hiszem, nagyon megfogott az a tó jegén keringőzéses álmom, mert beletelik pár percbe, mire egyértelművé teszem saját magam számára, hogy mi a valóság, és mi az éjszaka képzelete.

Álomvilág

Ahogy körülnézek, ismerős helyen találom magam, ismerős arcok által körülvéve. Végignézve magamon egy csodálatos ruhát fedezek fel. Bár nagyrészt fekete, ezen az anyagon arany pöttyök csillognak össze-vissza, mint az éjszaka milliónyi csillaga. Arany szalaggal díszített, fodros ruhát készítettek belőle. Bár a válla puffos, akár egy mesebeli hercegnőnek, s a rengeteg alsószoknyának köszönhetően úgy áll rajtam, akár egy porcelánbabán, mégis tetszik. Talán azért, mert bár elöl a térdemig ér, hátrafordulva egy több méteres, fodros uszályon akad meg a tekintetem. Hatalmas kövek közt állok, amiknek sima felülete olyan, mintha óriási kavicsok lennének, egy hatalmas tó partján. Valahogy minden nagynak tűnik, de ez olyan... természetes.