Reggel meglepő módon könnyedén mászok ki az ágyból. Pedig nem szeretek korán kelni, most mégis könnyűnek érzem magam. Rémlik valami, egy álom, amelyben valakivel együtt feküdtünk a tó partján a mezőn, és néztük a csillagokat. Kellemes érzés volt vele lenni, mintha egy hiányzó felemet kaptam volna vissza. Enyhe hiányérzet fog el, de megrázom magam inkább. Most jobb lenne a valódi életre koncentrálni, épp elég ez a sok új dolog körülöttem.
Mire lemegyek a konyhába, anya már összepakolta a szendvicseket és a termoszt, gyakorlatilag csak fel kell kapnom a hátizsákomat, és elindulni a többiekhez.
