Álomvilág

Ahogy körülnézek, ismerős helyen találom magam, ismerős arcok által körülvéve. Végignézve magamon egy csodálatos ruhát fedezek fel. Bár nagyrészt fekete, ezen az anyagon arany pöttyök csillognak össze-vissza, mint az éjszaka milliónyi csillaga. Arany szalaggal díszített, fodros ruhát készítettek belőle. Bár a válla puffos, akár egy mesebeli hercegnőnek, s a rengeteg alsószoknyának köszönhetően úgy áll rajtam, akár egy porcelánbabán, mégis tetszik. Talán azért, mert bár elöl a térdemig ér, hátrafordulva egy több méteres, fodros uszályon akad meg a tekintetem. Hatalmas kövek közt állok, amiknek sima felülete olyan, mintha óriási kavicsok lennének, egy hatalmas tó partján. Valahogy minden nagynak tűnik, de ez olyan... természetes.

Mellettem Ádám áll, szintén nagyon elegáns ruhában, ami ugyanazokból az anyagokból készült, mint az enyém, gyakorlatilag összeillő az öltözékünk. Mint valami herceg és hercegnő, de nagyon örülök neki, hogy itt van velem. Idegesnek érzem magam, így megnyugtatásképp a másik oldalamon álló Robi odahajol hozzám, és a fülembe súg. Fehér-arany öltözéke éles kontrasztot mutat velem.
- Nyugodjon meg, Hercegnő. Tudom, ijesztő a gondolat, hogy ilyen kényes vendégünk érkezik, de ígérem, mindent kézben tartunk. Fontos, hogy természetes legyen a mosolya.
Kedves szavai nyugtatóan hatnak rám, de a legerősebb biztonságérzet akkor fog el, mikor hűvös fuvallat csap meg. Ismerem ezt a kisugárzást, s egyértelműen tudom, Endre lépett épp félig mögém, félig Ádám mögé. Szavak nélkül is sugározza a biztonságérzetet, így hátrapillantok, hogy rámosolyogjak. Mögöttünk - az uszályomat gondosan kikerülve - mint valami udvartartás, ott állnak a többiek is. Veronikát látom rögtön elöl a lányok halmazában, rózsaszín, puffos ruhában. Mellette Lili áll letisztult, egyszerű szabású tengerkékben, s Panna, aki egy bonyolult muszlim ruhát vett fel, mely égkék és fehér átmenetét tartalmazza, igen légiessé téve ezzel alakját. Kicsit pont mögöttük, Veronika uszályát igazgatják az ikrek, akiket most is képtelenség megkülönböztetni egyforma, pasztellsárga öltözékükben. Két oldalukon a többi srác sorakozik, Dávid mintha valami szőrmedísztésű, barna-fekete-fehér ruhában lenne, Tamás elegáns, és roppant stílusos, kék frakkban áll mögötte, míg Márk szinte elvész a háttérben, termete ellenére. Ákost nem találom, ám nincs is sok időm keresgélni, biztos ott van valahol hátrébb, a többiek között. Egész sokan vannak.
- Köszönöm mindenkinek a támogatást! - szólok kicsit megemelve a hangomat, minek köszönhetően Fagy kivételével, ám Veronikával az élen mindenki rám mosolyog, és picit meghajol. Persze, maga módján Fagy is "mosolyog", de talán rajtam kívül ezt senki nem képes megállapítani. Visszafordulok előre, amikor óriási galambokat pillantok meg az éjszakai égen repülni. Ezek egyenként egy-egy hátasnak is jók lennének, olyan hatalmasra nőttek, s egy hintót húznak maguk után. Repülnek egy kört, akár a leszállásra készülő repülők, amikor ráfordulnak a leszállópályára, s ehhez hasonló módon landolnak, pont előttünk. A hintóból egy elegáns úr száll ki, majd kisegít egy nőt. A szívem hevesebben kezd verni kicsit, attól tartok, eluralkodik rajtam a stressz, de Ádám megfogja a kezem, s a karjára helyezi, így nyugodtan belemarkolhatok ruhájába a könyökénél, hisz szabad keze takarja a kézfejem. Endre jeges érintését a hátamon érzem egy kicsit, ez pedig megnyugtat. A következő pillanatban pedig Robi lép előre, hogy az arany ruhában érkező hölgy elé lépjen - ezzel kicsit kettőnk közé állva, mintha akadályt akarna képezni köztünk - s meghajolva köszönti őt, fennkölt szavakkal.
- Azt reméltem, a Hercegnő személyesen fog köszönteni engem, és nem csak egy udvaroncot küld ki elém! - nyivákolja a lány, én pedig szorítok egyet Ádám karján.
- Nyugi, megoldom - súgja felém Ádám, a hűvös pedig olyan erősen kezd áradni Fagy felől, hogy szabályosan beleborzongok.
- Csupán nagyon várt már Kegyedre, ezért kérte, hogy ő köszönthesse Önt a nevünkben! - szólal meg Ádám, s lép egyet előre. Úgy érzem magam, mint egy király a sakktáblán, akinek a futója után most a királynője is belép az őt támadó ellenséges bábu útjába. Mindenesetre jól csinálja, a vendégünk széles mosollyal válaszol neki, s ahogy szóba elegyednek, még nevet is.
- Tetszik a vendégünknek - szólal meg halkan Fagy, s nagyokat pislogva nézem meg jobban a lányt. Így, hogy felhívták rá a figyelmem, egyértelműen látom, hogy ez a kis hisztikirálynő oda és vissza van Ádámért, s gombóc gyűlik a torkomba.
- Kizárt, hogy ezt hagyjam.
- Támogatom.
Robi közben visszahátrál mellém, s bár nem merek hátra nézni, egyértelműen érzem mindenkiben a feszültséget. A vendégünk igencsak kritikus fajta, már-már direkt kötekedő, mégis, valamiért nagyon a kedvében kell járnunk. Kénytelen vagyok hagyni, hogy Ádám cseverésszen vele, ám eljön a pillanat, amikor az eddig általam markolászott karra egy másik kéz simul rá, s Ádám elém vezeti a lányt.
- Mindenki kíváncsian várta már az Ön érkezését, már-már versenyeztek azért, hogy ők szólíthassák meg Önt előbb! - szólalok meg mézes-mázosan, mintha legalábbis bocsánatot kérnék azért, mert én nem mentem oda.
- Azt hittem, Ön ennél erősebb kézzel irányítja a kis... - itt körülnéz, orrát húzogatva - "birodalmát".
Érzem, ahogy a nem létező bicska kinyílik Fagy zsebében.
- És micsoda időjárással fogadnak? A kellemes tavaszi virágillat helyett téli hűvös fogad? - borzongva közeledik Ádám felé, mintha tőle várná a meleget. Gondolatban kacagok ezen egyet, Ádám sem a magas testhőmérsékletéről híres. Ha melegedni akarna egy fiúhoz bújva, a legjobb választás Robi lenne. - Az udvarhölgyei még ennyire sem képesek? Amatőrök!
Kezdek aggódni Veronika miatt. Ez biztos szíven ütötte. Pedig olyan odaadással és kreativitással készítette elő a köszöntő ünnepséget, személyesen felügyelve a munkálatokat, hogy minden tökéletes legyen. Annyira izgult emiatt, hogy már-már elviselhetetlen lett tőle, de ezt most valahogy mindenki meg tudta érteni. Nagy volt a nyomás.
- A hidegre jelenleg szükségünk lesz némileg, de ez egy különleges meglepetés lesz Önnek! - válaszolok szinte lendületből erre, rögtönözve valamit, s néhány ujjammal a ruha takarásából jelzek a mögöttem állóknak, hogy ideje ötletelni. Lehetőleg azonnali eredménnyel. Nem tudom, ki mit tesz mögöttem, ám érzem, hogy bízhatok bennük. Jól is érzem, ugyanis a zene hamarosan beindul, s a vendégünk először mérgesen pillant rám, majd angyali mosollyal fordul Ádám felé.
- Ó, ez a kedvenc dalom, honnan találtad ki?
- A Hercegnő ötlete volt! - dobja vissza nekem Ádám rögtön a dicséretet, pedig fogalmam sem volt róla, hogy ez a kedvenc dala, eszembe sem jutott volna utánanézni ennek. Ez a húzás nagy jutalmat érdemel majd, ha mindennek vége.
- Táncoljunk! - kezdi el rángatni Ádám karját a hölgy, amire kicsit összeszorul a gyomrom. Ez egy keringő. - Remélem, a te... Hercegnőd is csatlakozik hozzánk! - fordul most felém, amire még idegesebb leszek. Mindenki tudja, hogy a keringő nem az én erősségem.
- Természetesen! - szól Fagy, előrébb lépve, oda, ahol korábban Ádám állt, s kicsit meghajol a hölgy felé, miközben érzem, hogy a lányok az uszályomat igazgatják, hogy megfelelően összehajtogatva a karomra fektessék azt, ahogy egy keringőnél az uszályt hordani szokás. Fagy a karját nyújtja nekem, s a hölgy előtt ellépve a tó felé veszi az irányt.
- Mit csinálsz? - szűröm fogaim közt neki, ám szokásához híven egy szóval válaszol.
- Kövess.
Egyszerre lépünk a vízbe, pontosabban csak annak felszínére, ahol ugyanis cipőm a vizet éri, az rögtön megfagy alatta, ahogy Endre lába alatt is. Lépünk még egyet, mire a jég határozottan elterjed a tó felszínén, mi pedig annak közepe felé indulunk. Robi Veronikához lép, s egymás kezét fogva széles ívben "korcsolyáznak" végig a jégen, őket pedig az ikrek követik. Nyomukban lámpásszerű apró fények tűnnek fel, s maradnak ott, mintha rengeteg óriási szentjánosbogár repkedne, s virágillat tölt be mindent, az égből pedig rózsaszirmok kezdenek aláhullani. Ahogy szembefordulok Faggyal, válla fölött pont rálátok a vendégünkre, aki köpni-nyelni nem tud, úgy tűnik, megfogtuk.
- Tudod, hogy nem tudok keringőzni... - motyogom idegesen Fagy felé.
- Bízz bennem - válaszol ő halkan, s átfogja a derekam, majd ritmusra táncolni kezd, magával húzva engem is. Mintha csak egy álom lenne. Mellettünk Ádám és a vendég is táncra perdül, majd a többiek is jönnek, fiúk a lányokkal, mindenki párban. Sosem keringőztem még, ám Fagyra az életem is rábíznám. Talán... ezért tűnik úgy mellette, mintha roppant gyakorlott lennék. Egy pillanatra meg is feledkezem róla, hol vagyok, és miért vagyok itt, amikor elsuhan mellettünk Ádám és a vendég, kicsit túlzottan is kompromittáló helyzetben. Érzem, ahogy elönt a düh, és már ugranék ki Fagy karjai közül, hogy megtépjem a lányt kicsit, amikor egy jeges érintés mintha a vesémig hatolna.

Arra ébredek, hogy a nyitott ablakon át iszonyatos hideg csap meg. Vihar közeledik. Még félálomban ugrok fel, hogy becsukjam az ablakot, ilyen időben csak a bolond szellőztet, s ahogy magamhoz térek, látom, hogy egészen beesteledett. Ideje lesz vacsorázni, és tényleg megírni a házit, mielőtt visszafeküdnék aludni.