Másnap

Hangos csörgés harsan a mély csöndbe, s végtelen sötétségbe. Lassan nyitom ki a szemeim, s egyenesen a csillagmintás plafonra tekintek fel. Újabb reggel az új szobámban, s mivel éjjel semmi újat nem álmodtam, egy pillanatig úgy érzem, mintha a tegnapi nap lett volna egy furcsa álom. Új suli, új ismerősök, új srácok, egyáltalán... földi élet! Azt hiszem, nagyon megfogott az a tó jegén keringőzéses álmom, mert beletelik pár percbe, mire egyértelművé teszem saját magam számára, hogy mi a valóság, és mi az éjszaka képzelete.

Álomvilág

Ahogy körülnézek, ismerős helyen találom magam, ismerős arcok által körülvéve. Végignézve magamon egy csodálatos ruhát fedezek fel. Bár nagyrészt fekete, ezen az anyagon arany pöttyök csillognak össze-vissza, mint az éjszaka milliónyi csillaga. Arany szalaggal díszített, fodros ruhát készítettek belőle. Bár a válla puffos, akár egy mesebeli hercegnőnek, s a rengeteg alsószoknyának köszönhetően úgy áll rajtam, akár egy porcelánbabán, mégis tetszik. Talán azért, mert bár elöl a térdemig ér, hátrafordulva egy több méteres, fodros uszályon akad meg a tekintetem. Hatalmas kövek közt állok, amiknek sima felülete olyan, mintha óriási kavicsok lennének, egy hatalmas tó partján. Valahogy minden nagynak tűnik, de ez olyan... természetes.