Néhány percig csak tátott szájjal bámulunk egymásra, míg végül én szólalok meg előbb.
- Mire emlékszem...?
- A tóra...
- Meg a keringőre?
- Igen...
Újabb
csend telepedik ránk, és nem tudom hová tenni a dolgot. Most vajon
megint csak átver, vagy van valami több is itt, és ez a kis
jégkeringőzés nemcsak valami furcsa szüleménye elvetemült fantáziámnak,
hanem egyfajta... emlék? Na de, mikor, hol, és miért? Fagy
arckifejezéséből ítélve komoly a dolog, mármint tényleg döbbenten néz rám, ez a merev, a vicceket is tökéletes fapofával előadó jégcsap érzelmeket
mutat ki! Ha csak viccel, akkor nagyon át akarhat verni, ha képes erre,
de a buksim sehogy sem akarja bevenni a gondolatot, hogy valóban egy
emlékről lenne szó. Az olyan... abszurd. Legfeljebb az ilyen előző
élet-magyarázatokkal lehetne ebben bármiféle logikát találni, de
valahogy az is túl meredek. És az előző életünkben egyáltalán nem úgy
néztünk ki, mint most, ez egy alapvető tény. Ám mivel nem jutok dűlőre,
félrebillentem a fejem, s a reakcióját várva válaszolok végül.
